Pályáját, zenészi alkatát, széles érdeklődési körét alapvetően soproni születése határozta meg, és hogy a magyar/osztrák határrégióban nevelkedett. Sopron történelmi és kulturális múltjának évszázadai és az értékes hagyományokat megőrző zenei élete ideális talaj volt a sokoldalú tehetség számára, a művészi szakma felé indíttatva. Kivételes orgonaművészként és zongorakísérőként ismerték, bár igazi elhivatottsága kezdettől a zeneszerzés volt, így ezt a szakot végezte Viski János vezetésével a Zeneakadémián. Pedagógiai tehetsége már ekkor nyilvánvalóvá vált, és 1957-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként kezdte pályafutását. Később meglehetősen fiatalon, a Zeneakadémián folytatta oktatási munkáját, 44 évesen már mint kinevezett professzor.. Elsősorban zeneszerzést tanított, ezen kívül szinte az összes elméleti tantárgyat - zeneelmélet, szolfézs, ellenpont, zeneelmélet módszertana, kottaolvasás. 1988 és 1994 között az Akadémia rektora volt.